Corvina - Énekelj, kisleány

Valahol az emlékemben, talán egy régi könyvben,
egy kedves kisleányról olvastam, tudom.
Egyedül élt oly sok évig, dalai, azt mesélik,
minden bajt messze űztek, szerették nagyon.

Ó, énekelj kisleány - kérlelték az emberek oly régen.
Ó, énekelj kisleány - kérlelték és dalolt a leány.

Dala szállt a szelek szárnyán, hegyen túl, s a házak táján,
nem volt semmi baj, és nem volt könny sosem.
Tovaszállt a magas égben, szivárvány lett belőle,
és aki látta egyszer, nem búsult tovább.

Ó, énekelj kisleány - kérlelték az emberek oly régen.
Ó, énekelj kisleány - kérlelték és dalolt a leány.

Énekével messze földön híres lett a lány,
hangja olyan volt, mint napsugár.
Ám a régi dalok közül egy sem él ma már,
csak egy régi mesekönyvben olvastam, és él bennem a lány.

Ó, énekelj kisleány - kérlelték az emberek oly régen.
Ó, énekelj kisleány - kérlelték és dalolt a leány.

Ó, énekelj kisleány, dalod halljuk, mi is arra kérünk.
Ó, énekelj kisleány, hangod éljen köztünk örökké.

Ó, énekelj kisleány, dalod halljuk, mi is arra kérünk.
Ó, énekelj kisleány, hangod éljen köztünk örökké.

Ó, énekelj kisleány, dalod halljuk, mi is arra kérünk.
Ó, énekelj kisleány, hangod éljen köztünk örökké.