FRANKO - Hegyek (ft. Kapitány Máté)

Nagyon fázom a hegycsúcson, de túl jó innen a kilátás
Megáztam már ezerszer, de nem láttam még szivárványt
Szétzilálva délibábok között nagyot kiáltok
De akárhányszor elestem a démonjaim imádták
Tisztán látom a múltam
Ritkán voltam tiszta
Rég nekivágtam az útnak
Véresre töri a lábam a csizma
A dolgok úgy alakultak, hogy
Sohasem lépnék vissza
Nem állok háttal a pultnak
Én leszek aki a levét megissza
Előttem nincsen lábnyom elsőként járok az ösvényen
Nem segít rajtam a Jóisten se már lefelé úszok az örvényben
Ja, túl sok a kérdőjel, fogást találok a törvényen
Dum-dum golyó, mindenen át élesebb vagyok mint a töltényem
Rövid póráz, középmérték, hosszú kokain csíkok
Látom, hogy nézel felém miközben a fogaid szívod
Túl nagy a háttérzaj, sokszor Én is csak odakint bírom
Páran átérzik, de átnéznek rajtam amikor sírok

Mindig ferdén néz rám, a két szemed
Csak a felét éld át amin végigmegyek
Soha nem léptél rá, így könnyű lehet
Előttem több évig hegyek, nem voltak még égi jelek

Nem szeretem, mikor múlik a pillanat hirtelen minden köddé válik
Minden percet meg kell élni, hosszú az út mire fölsétálsz
Az előző bennem még földet sem ért és egyből jött négy másik
Várok, csak fel-alá járkálok, hívtalak párszor, de köptél rá
Mindegy, szép az idő mikor nem vagyok otthon, de mindig rá kell jöjjek a tényre, hogy lejobban nekem az hiányzik aki még otthon van
Zúzok hát bent a házban, mazel tov! Csak játszok a báreszközzel,
Arra, hogy menni fog nem koccintok a pezsgőmet ki se bontottam

Mindig ferdén néz rám, a két szemed
Csak a felét éld át amin végigmegyek
Soha nem léptél rá, így könnyű lehet
Előttem több évig hegyek, nem voltak még égi jelek