Audiopoeta - Imágó

Nézd meg a jóistent, hogy mit rak a számba,
remekül festek az állatkertje kirakatába.
Gáz ez az óra és villany a számla,
behorpadt a nissan, de kikalapálva.
Úgy csinálok mintha, nagyon tudnám amit,
csinálok és felverném az élet hullámait.
De mikor senki nem lát én a jakuzzimban sírok,
hogy ne vegyen észre senki csak a kapucnimban bízok.
Totalcarba láttál, múltkor a blahánál,
oltottam egy dzsankit aki alig volt magánál.
Vagy csöndbe leszek, vagy egy cellába,
előre megyek és nem hátra.

Céltalan az élet, tovább adjuk a gént,
még halad a lélek, de nem nevelünk egy egyént.
csak a szuperegó, tinder pokémon go,
ez a búfelejtő, meg a rozé kombó.
Nem fért ki a számon, mert egyfolytában mosolygok,
hogy majdnem minden interakcióban belül szorongok.
Összevissza karcol engem belülről,
a lelkem, ez szép lassan, de felőröl.
Gyerekkori traumákból kiváló,
védekező, magabiztos imágó.
bárhogy számoltam egy nő mellett, nekem mindig az jött ki,
hogy szeretnék a farkamra gordiuszi csomót kötni.
A cifra palotám, kicsit se monogám,
sokkal könnyebb elélvezni más nyomorán.

alakulok, mint a púpos gyerek a prés alatt,
úgy vagyok a versenyben, hogy újból remeg a célszalag.
Megmutattam mindent, csak azt nem, hogy belül,
mi, mikor, miért, melyik polcra kerül.
mindenki babát vár, lenyűgöz a látvány,
nálam Alig várom, zsebemben talált tárgy.
Mindenkinek Maldív, nekem pedig Zánka,
inkognitó ablak, rosszlányok, beregisztrálva.
A jelenlegi vagyonomnak harminc év az ára,
hogy letudjak egy hitelt még pont harminc van hátra.
szűkös vacsorák, belepnek gond pocsolyák,
nem látom a sétánytól a lombkoronát.