Pribelszki - A világtól elvonulva

Refrén:
A világtól elvonulva élni
Egy csöndes kis házfödél alatt,
Elvonulva, lyányka, véled élni...
Oh mily szép, mily édes gondolat!

Verse:
Milyen szép is volna innen együtt menni el,
Ide húz a múltam, de a szívem nem felel
Mindegy hova sodor el az ár nekem te vagy a fény
Mert nekem te vagy a kéz, ami majd hazakisér
Nem baj ha túl sok a gond es beborúlhat az ég
Hogyha ott leszel velem!
Otthonom volt a mély
Hova nem süt be a fény
Ahol kihal a remény
Szívem belepte a jég
Olyan hideg volt a tél
Számomra nem volt menedék
Pont akkor jöttél te
A legerősebb örvényben
Megöleltél gyöngéden
Az ejszakának csöndjében
Melletted minden más most
Végre tisztábban látok
Megszűnt már minden átok

Refrén

Verse2:
Sokat fáztam
Nélküled anno csak egyhelyben álltam
A sötétben a rossz úton jártam
Szépen lassan a síromat ástam csak
Nem tudtam mit akarok
Úgy éreztem a világ engem kitagadott
Hogy a szeretteimnek is csak egy hiba vagyok
Te voltál ki a sárból engem kiragadott
Mindent megkapsz tőlem, sokkal tartozom neked
Ketten a világ ellen, Baba mindig itt leszek!

Refrén