Zorán - Egyre hull az őszi zápor

Harmatos föld, szürke égbolt,
jöjj, segíts nekem!

Megfürödtem csillagporban,
virágszirmot szélbe szórtam,
boldog voltam, mint sohasem,
mert ő várt rám oly szelíden,
így volt...

Végigéltem minden percet,
álmodoztam, mint egy gyermek,
mégis elhagyott,
mint fát a lomb,
így volt...

Hull, egyre hull az őszi zápor,
mégis megyek csendesen.
Elképzelem kedves arcát,
s kérdem, miért nincs velem?

Gondolatban, mint a lepkét,
tűnő árnyát kergetem.

Minden érzést néki adtam,
s amit kaptam elfogadtam,
végül elhagyott,
mint fát a lomb,
így volt...

Hull, egyre hull az őszi zápor,
mégis megyek csendesen.
Elképzelem kedves arcát,
s kérdem, miért nincs velem?

Hull, egyre hull az őszi zápor
- az őszi zápor
mégis megyek csendesen.
- elmegyek csendesen
Elképzelem kedves arcát
- kedves arcát
s kérdem, miért nincs velem?
- miért, miért, miért nincs velem

Hull, egyre hull az őszi zápor,
- őszi zápor
mégis megyek csendesen
- elmegyek, elmegyek
Elképzelem kedves arcát,
- ó-ó-ó
S kérdem, miért nincs velem?

Harmatos föld, szürke égbolt,
jöjj, segíts felednem.