Ketioz - Tradíciós terhek (közr. Phat, Burijenci)

/Ketioz/
Túl gyorsan mennek az évek, elfáradt benned az élet
Mindez azér' lett, mert a véreddel együtt kapod az éned
Én nem vagyok ismert, de az ismertek ismernek
Isten ments, hogy azt hidd istennek, aki belül egy kisgyermek
Ez szerelem számunkra, itt van, aki nem számolgat
Akkor is hozzuk a számokat, ha nem hozzák a számokat
Tengernyi jó rímmel van tele az ampullám
Ha túllövöm magam, a hullám feltámasztja hanghullám
Leszóltok mindenkit, a csipátok de kinyílt
Olyan gyerekesen gondolkodtok, veszek nektek egy happy meal-t
A Kasko-beat beindít, nem kerülgetem a témát
Sosem dolgoztam építkezésen, mégis láttam már jó néhány téglát
A tükörben riadtan bámul minden ősöd képmása
A tradíciók terhe a válladon van vagy két mázsa
Az utálat nyirkos, sötét verem, ne ess bele
A bezárkózás is csak önvédelem, hogy ne keressenek

[Refrén]
/Burijenci/
Én vagyok a hold, a nap
Elkülönített oldalak
Ezek tradíciós terhek
Ennek történelmi súlya van
Mert az egyiknek Isten leszek
A másiknak Ördög leszek
Nem fogod elhinni,
De ez egy szerelem jelmez, amit csak a zsiványok hordanak

/Phat/
Beszéljünk nyíltan, kísért a múltam, a szívemben még most is rengeteg nyíl van
Hogy tartottam a hátam mások tetteiért tesa, eddig bírtam!
Dobott a kukába ki, amikor rájöttem, hogy ez nem igazi,
Évekig hiába kerestem a hibákat, az idő majd eligazít!
Meg a mágikus karma? Hát nem igazán, csak a kilátástalan lehetőségeim hatalma felettem,
Mi két kézzel húz vissza, húz vissza,
Csábító parázsként izzik bennem, ha beismerem, az csak úgy tiszta,
Hogy az igazság néha jobb eltemetve, és ez esetben ez úgy is van!
Nem tudok megbocsátani, előtted magamnak kéne,
De azért nem kérhetek bocsánatot, hogy helyettem a tények beszélnek,
Itt van a kincskereső kisködmönben a gyilkos telepi ösztön,
Meg a méregbe mártott toll, mert elegem van a látottakból! Csak figyelj!
A sok szorongástól már a sorok sem tartják a könnyeimet,
De régen szarok rá, hogy kik nem sírnak, ti nem ismeritek a szörnyimet!
Marad a K meg a P, még, ha soha nem is lesz a KáPé sok,
Amióta felfeküdtünk a szembeszélre, megszűntek az elvárások!

[Refrén]
/Burijenci/
Mert én vagyok a hold, a nap
Elkülönített oldalak
Ezek tradíciós terhek
Ennek történelmi súlya van
Mert az egyiknek Isten leszek
A másiknak Ördög leszek
Nem fogod elhinni,
De ez egy szerelem jelmez, amit csak a zsiványok hordanak