Blansch - Bájital (ft. Félszem)

Vakvágányra futott álmok, nem mutatom, de néha visszavágyom
Hiába dörzsölöm a szemem, hiába számolom a kezemen az ujjaim nem lesz könnyebb a holnap így, olyan ijesztő, olyan hideg itt

Bájital, bájital után, összefuthatnánk majd Budán
Hazudnánk véletlen csupán, aztán csókot váltanánk sután

Bájital, bájital után összefuthatnánk majd Budán
Hazudnánk véletlen csupán

Pocsolyából néz vissza egy fényes esti táj
Beton barlang húz be csak a lábam visz tovább, nem a szívem megígértem, hogy ma jó leszek
Megigéztek hidd el ezek mind csak hamis ígéretek

Rám borul az ég, rám borul az ég
Lehull belőle minden, amit kérsz

Bájital, bájital után, összefuthatnánk majd Budán
Hazudnánk véletlen csupán, aztán csókot váltanánk sután

Bájital, bájital után összefuthatnánk majd Budán
Hazudnánk véletlen csupán

A tükörben gyűröttnek tűnök mer' felkeverem a lelkemet bűnökkel, míg táncoló árnyakká válnak a vágyak, ha vágtat a basszusba bújtatott bánat
A membrán berezeg flegmán, mentál a mosdóba több a csík, mint egy zebrán
A pultok előtt sorok hidd el megvannak az okok, hogy azon a polcon van az öröm pont, amin a borok
Belekóstolok, keserédes öröm, hogy a söröm azzá tesz, kihez amúgy semmi közöm
Így hajnalra nyakamra zsúfolva, ezer démonnak ezeregy rúzsfoltja

Olyan furcsán nézel rám összecsúszott kék szempár lassan akad a szádból szivárgó szó, de maradj most indul a show
Az éjszaka őrült egy színház mindenki idemenekül mondd mit vársz
Olyan idegen tőlem az alakítás, ez én vagyok vagy valaki más

Bájital, bájital után, összefuthatnánk majd Budán
Hazudnánk véletlen csupán, aztán csókot váltanánk sután

Bájital, bájital után összefuthatnánk majd Budán
Hazudnánk véletlen csupán