WimmR - Szívtelen

Elmentél, és csak a fájdalom maradt utánad
Látni sem akarlak, tartsd meg a ruhákat
Tegnap láttam anyukádat

És kérdezte hogy, mikor jövök legközelebb
Mondtam neki, nálad nincsen szívtelenebb
Nem érdekel téged, hogy én kit szeretek
Bosszút állok rajtad, mert én így fejezem ki magam

Tégláról téglára építed körém a falakat,
Ingyen élsz a fejemben, mint agyamban a daganat
Százszor összetörtél, mindig összeszedtem magamat
Félreértetted minden egyes szavamat

Kifordultál és már csak a faszínedet látom
Te voltál a kedvenc pulcsim, hordtalak a hátamon
Nem te vagy a nekem való, most már tisztán láthatom
Nem maradt egy ruhám sem, csak az esőkabát, és csak állok az erdőben
Várhatod, hogy a tavat a könnyeimmel megtöltsem, mert a kedvem felhőtlen
Ne keress otthon, mert én már régen eljöttem

Félholtam fekszem és fuldoklom épp, a bánatom menjen, nem látom a fényt
Szép volt, jó volt, de vége ennek rég
Mi voltunk a páros, ami sosem múlik szét

Nem így terveztem, hogy beléd szeretek, és végül ez lesz az én pásztám, de fel kellett ébredjek,
mert tudom, többé nem fogod a kezem, és már nem leszel itt mellettem

Nehéz időszakot élek mostanában egyedül,
reméltem az üresség intenzitása elgyengül
De tévedtem, most már rájöttem, hogy mindig ettől féltem
Bejött az, amit nem vártam
Magányosan a szobámban,
a képeinket nézem, és már nem tudom, mi vár bele
Gondolni se akarok, hogy milyen leszek tőled ez a nyár
Már máshogyan szólnak a dallamok
Csak rekedtes hangokat hallgatok
Még nem látok ki ebből a sok szarból
A magányosság felemész és őrületbe hajszol

Elmentél, és csak a fájdalom maradt utánad
Látni sem akarlak, tartsd meg a ruhákat
Tegnap láttam anyukádat

És kérdezte hogy, mikor jövök legközelebb
Mondtam neki, nálad nincsen szívtelenebb
Nem érdekel téged, hogy én kit szeretek
Bosszút állok rajtad, mert én így fejezem ki magam