Down For Whatever - A Keselyű Éve

Intro:
Az illatoddal ébredtem,
betölti még a szobát,
de a torkomba mar most a félelem,
mert ahogy jött, úgy illan tovább,-
Itt hagyva a múlt lábnyomát…

Refrén:
Olyan sötét az ég, ott fenn a naplementét várják.
Velük süvít a szél, ahogy a halál táncát járják.
Ez lesz a keselyű éve…

Ez lesz a keselyű éve…

Verse:
Úgy szorongattam a világomat,
mintha bármit magammal vihetnék.
A szomorú, nyughatatlan fiad
soha nem becsülte meg a béke csendjét.
Minden harcra felkészítettél,
csak arra nem, amit nélküled kell vívnom.
Túl messze vagy, pedig annyi mindent kéne még elmondanom:
hogy reszket a lelkem, hogy elfelejtem a szemed színét, a hajad illatát,
és rám lenézve, nem találod, csak az autópályák bolond vándorát.
A gyereknek, akit anya szült, végül el kell majd fogadni,
hogy “…ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni.”

Bridge:
Ellopták a földi létnek az igazságát.
Ellopták a gyerekkornak a tisztaságát.
Ellopták az első szavam, amit neked mondtam.
Ellopták a kisfiút, aki régen voltam.

Ez a keselyű éve…

Refrén:
Olyan sötét az ég, ott fenn a naplementét várják.
Velük süvít a szél, ahogy a halál táncát járják.
Ez itt a keselyű éve…

Outro:
A keselyű éve…
Egyre lejjebb szállnak…
Lejjebb szállnak…
Rám vadásznak…
Ez már a keselyű éve…