Felső Tízezer - Valóra vált

Egy bérelt lakásban az angyalok
kibámulnak az ablakon,
mindenük bőröndbe pakolva,
mindegy, hogy merre csak máshova.
Félbehagyják a mondatot,
talán majd lesz rá alkalom,
a génekbe kódolt kudarcok,
adják a testnek a parancsot.

És a betonba mártott város,
ahol mindig szürke a tél,
ahol minden elmúló évvel együtt
bezáródik a tér,
ahol nem ünnepelnek semmit,
ahol nem várnak semmit se már,
mert mire várnának, hogyha egyszer
minden rémálmuk valóra vált.

Otthont keresni a világban,
vagy bennragadni egy hullámban,
nincs itt jövő már azoknak,
akik nem tudtak álmodni nagyobbat,
és ha eltűnnek innen az emberek,
ne értem aggódj, én megleszek,
a kihalt utcákon bolyongva,
a hidat a folyóba sodorva.

És a betonba mártott város,
ahol mindig szürke a tél,
ahol minden elmúló évvel együtt
bezáródik a tér,
ahol nem ünnepelnek semmit,
ahol nem várnak semmit se már,
mert mire várnának, hogyha egyszer
minden rémálmuk valóra vált.

Viszonylag messze innen
imába szorul egy kéz,
becsukott szemmel suttog
és aztán a repülő földet ér.
Talán itt minden más lesz,
talán nem lesz más egyáltalán,
de mit veszíthet az, akinek már
minden rémálma valóra, valóra, valóra vált.