Bigmek - Kísértés

Éget a vágy, mégse kell a tűzbe mennem
Minden nap a kísértés elleni küzdelemben
Látom a gondokat, a szem a lélek tükre
Csak a gyengék esküsznek a saját életükre
Mindenki vágya, hogy egyszer vezér legyen
A hatalom felemel, de sose veszélytelen
Más dönti el, mi vagy, vadász vagy préda
Ezért előtör belőlem a vadállat néha
Előbb-utóbb az igények testet öltenek
A bestia fenevad, az ember szörnyeteg
Megszerez bármit, hogy mindent elveszítsen
Nem veszi figyelembe saját elveit sem
A tudatod mélyén sötétség üdvözöl
Megszállott módon téveszméket üldözöl
Az őrületnek egyvalaki vethet véget
Az életbe halsz bele, a halál, ami éltet

[Refrén]
Egy erős jellembe a kísértés belevész
Önmagában csak gyenge és csenevész
Rosszul teszed, ha egyszer vele mész
A végén mélyen belül téged is felemészt
Egy erős jellembe a kísértés belevész
Önmagaban csak gyenge és csenevész
Rosszul teszed, ha egyszer vele mész
A végén mélyen belül téged is felemészt

A lakosság nagy része már kényszerbeteg
Feszeng azon, hogy bármire képes lehet
Nem számít más, csupán a külsőségek
Úgy kezeli a sikert, mint egy függőseget
Mindig többet, szabály és öntörvény
Mélyen mindenkiben él egy ösztönlény
Kordában tartod, nem hiszel ámításnak
A végén úgyis engedsz majd a csábításnak
Befészkel a bőröd alá, mint a repeszdarab
Nincsen menekvés, örökre veled marad
Nem lehet megszüntetni ezt a köteléket
Önmagad árnyéka vagy, folyton követ téged
A nyomodba lohol, a nyakadba liheg
Jobb, ha megbékélsz és magaddal viszed
Egy nagyon hosszú útra kísér még el
Pedig együtt kell élnünk a kísértéssel

[Refrén]
Egy erős jellembe a kísértés belevész
Önmagaban csak gyenge és csenevész
Rosszul teszed, ha egyszer vele mész
A végén mélyen belül téged is felemészt
Egy erős jellembe a kísértés belevész
Önmagaban csak gyenge és csenevész
Rosszul teszed, ha egyszer vele mész
A végén mélyen belül téged is felemészt