Éjisereg Rockzenei Közösség - Patkó Bandi visszatér

Somogy vármegyére szállt
a hűvös őszi éj.
Nincs felhő az égen,
s nem fú alant a szél.
Mozdulatlan, s néma minden,
elszunnyadt a táj
Egy apró falu határába kúszik a homály.

Egyszer aztán szörnyű moraj
hallatszik a mélyből
Csendből támad szélvihar,
s ménkű csap le az égből
A temetőszéli árokparton
megnyílik a föld.
S túlvilági hangon egy rémalak üvölt..

Holt testébe visszatér
a nyughatatlan lélek
Hívására egy szakadt hátas
a ködből előléptet.
Fölugrik a csúf gebére,
bosszúvágya hajtja
Hogy árulóit, s gyilkosát
az ördög kezére adja.

Még mielőtt a bíró ítélt,
s a pandúr reá lőtt
A kocsmáros úr lánya volt,
ki elárulta őt.
Megkísérti hóhérait,
egyik sem menekül
Mindháromnak vérét ontja kíméletlenül.

Süvölt az ostor, az utca porában
a vén patás dobol.
A halál illata terjeng
és rémület honol.
Varjak jelzik a lidérc nyomát,
útjába senki se áll.
Elégtételt vesz,
mielőtt a hajnali köd felszáll.

Lepihen végül a csárda előtt
és hangosan kiált;
Hallgassátok jóemberek,
a lovasbetyár szavát.
Földönfutó népek,
tőlem nem kell félnetek.
De a népnyúzó kényuraknak
rútul megfizetek.

Néha napján szürkületkor,
ha újra itt leszek.
S azt kérdezik, ki vagyok én,
így feleljetek:
Patkó Bandi vágtat éjjel
az árnyékok között.
A sírból kelt föl ítélkezni
a zsarnokok fölött.