1. Álltam a ház előtt, három éjjel és egy délelőtt,
Küldtem a virágot, a kertész jól megvágott,
Szólt a nagy szerenád, rám küldte a kutyáját.
Mert a lányok olyan buták: a szívemig egyik se lát.

2. Írtam egy áriát, olyan szépet, a szív elállt,
A versem - Ó, nagy Ég! - azzal tömte ki a cipőjét.
Egy zsák levél, s benne a szívem, s a könnyeim a bélyegek.
De a lányok olyan buták: a szívemig egyik se lát.

R. Mert a csúnya fiúknak is van szíve,
Szíve senkinek nincs - ennyire.
Ó, a csúnya fiúknak is van szíve,
Így a csúnya fiú mind jó, és jó vele.

3. Hidd el, ha eső esett, félretoltam a felleget,
Kicsi lába, hogy ne fázzon, földre dobtam a kabátom,
Ó, ha a Hold ragyogott, arra vártam, hogy meghalok.
De a lányok olyan buták, a szívemig egyik se lát.

R.
A csúnya fiúknak is van szíve,
Szíve senkinek nincs, nincs, nincs ennyire.