Phoenix RT - Talán igaz (ft. Juró Szabi)

Ahova megyek, oda nem hívlak,
Mert ahonnan jöttem, te oda meg soha nem jönnél velem.
Pénteken backstage, nyugi felírlak.
Legyél a kötél vagy a borfolt a kigombolt ingemen.
Ne akarjátok, hogy válasszak,
Mert a penge élén alszom el én,
Legyek az első ránca magamnak,
Hadd legyek magamnak az utolsó remény!

Refr.
Egy óriás, én vagyok Dávid
A szerelem, a szabadság a Lánchíd.
Mint Madách, jó nagy tragédiát írtam.
Én vagyok minden, ami itt van
Én vagyok a spanyolviasz,
A rózsa, mit tépek, mit szagolni hagysz,
A siker, a kudarc, a sovány vigasz,
A legnagyobb hazugság, mi talán igaz

Engedd meg, hadd legyek végre az, aki voltam.
Engedd meg, hadd legyek valami, ami nem voltam még.
Hogy csak a rosszból van olyan, hidd el, hogy túl sok,
A jóból bezzeg nekem soha nem volt elég.
Az élet csak egy leporellólap,
Ha elbuksz, állj fel, majd én leporollak.
A letépett lapok lakatlan felén
Lesz egy hely mellettem mindig, Te csak karolj belém!

Refr.
Egy óriás, én vagyok Dávid…

Ez az első lábnyom mögöttem
Az első korsóm ezek után
A kor börtönbe zárna
Én meg csak táncolok a Bermudán

Refr.
Egy óriás, én vagyok Dávid…

Talán igaz, talán nem,
Ott vagyok a fejedben, a szívedben, a véredben!