László Evelin - Ugyanúgy

Szemedben látom őt, azt a megkékült, -
Azt a megkékült, azt a megkékült derűt.
Egyre csak ott bujkál,
Ott bujkál a bátorság,
Aztán mellém ül,
Megrémül, s megszédül.

Én jobbra, te balra, veled mennék a Holdra!
Csoda álom várna,
Ha nem lennél balga, s hallgatnál magadra, -
Hiszen ott bujkál.
Egy ideje nézem, nem bírom, már végem,
Mielőtt búcsúznál (nál)ad van a labda,
Csak hallgass, hallgass a hangra!

Lásd meg úgy, lásd ugyanúgy, ugyanúgy:
Oly tiszta az út, ha a lélek fénybe borul, beborul.
Lásd meg úgy, lásd ugyanúgy, ugyanúgy,
A füst mögött a béke újra kivirul.

Ott a távoli csendélet, hol az igazság csenddé lett,
A nagy farkas, az ordas, s a karma hatalmas, hatalmas.
Egyszerű az elmélet, megtörik az egységet,
Így övék a fedélzet, s a személyzet és nem kell más merénylet.

Én jobbra, te balra, veled mennék a Holdra!
Csoda álom várna,
Ha nem lennél balga, s hallgatnál magadra, -
Hiszen ott bujkál.
Egy ideje nézem, nem bírom, már végem,
Mielőtt búcsúznál (nál)ad van a labda,
Csak hallgass, hallgass a hangra!

Lásd meg úgy, lásd ugyanúgy, ugyanúgy:
Oly tiszta az út, ha a lélek fénybe borul, beborul.
Lásd meg úgy, lásd ugyanúgy, ugyanúgy,
A füst mögött a béke újra kivirul.

Bennem él a vágy, lásd meg magadban az óriást!
- Ki mindenre képes, a békére éhes.
S egyszer majd talán, szétpattan hát a lánc,
Te csak szárnyad tárd és lásd…

Lásd meg úgy, lásd ugyanúgy, ugyanúgy:
Oly tiszta az út, ha a lélek fénybe borul, beborul.
Lásd meg úgy, lásd ugyanúgy, ugyanúgy,
A füst mögött a béke újra kivirul.

Lásd meg úgy, lásd ugyanúgy, ugyanúgy:
Oly tiszta az út, ha a lélek fénybe borul, beborul.
Lásd meg úgy, lásd ugyanúgy, ugyanúgy,
A füst mögött a béke újra kivirul.