Postás Józsi - Magyar Vándor

El kell a falumból, munkát kell keresnem,
el kell mennem a hazámból, idegen földekre.
Sír a babám, nincsen aki megszeresse,
fáj a szívem, messze tőle idegenben,
ne félj babám, visszajövök nem lesz így örökre.
Sír a babám, nincsen aki megszeresse,
fáj a szívem, messze tőle idegenben,
ne félj babám, visszajövök nem lesz így örökre.

Oda haza zöld a mező, zöldell már a rét is,
odahaza szebb a folyó, szebb talán a ég is.
Nem folyik le annyi víz a Dunán,
mint ahányszor gondolok én terád,
ígérem hogy tiéd leszek nemsokára most már.
Nem folyik le annyi víz a Dunán,
mint ahányszor gondolok én terád,
ígérem hogy tiéd leszek nemsokára most már.

Gyere haza Magyar vándor, mit keresel távol,
úgysem találsz boldogságot messze a hazádtól.
Sír a babám, nincsen aki megszeresse,
fáj a szívem, messze tőle idegenben,
ígérem hogy hazamegyek, egyszer s mindörökre.
Sír a babám, nincsen aki megszeresse,
fáj a szívem, messze tőle idegenben,
ígérem hogy hazamegyek, egyszer s mindörökre.

Sír a babám, nincsen aki megszeresse,
fáj a szívem, messze tőle idegenben,
ígérem hogy hazamegyek, egyszer s mindörökre.
Sír a babám, nincsen aki megszeresse,
fáj a szívem, messze tőle idegenben,
ígérem hogy hazamegyek, egyszer s mindörökre.
Sír a babám, nincsen aki megszeresse,
fáj a szívem, messze tőle idegenben,
ígérem hogy hazamegyek, egyszer s mindörökre.