Tibbah - Kezdet és vég (közr. Deego, Kool Kasko)

Yo, Bloose és Dope! Egy style, egy érzés, egy ütem!

Yo, yo! 2003-ban is, baby!

/Deego/
Kölyökként kezdtem, kölyökként temessetek el
Maradok örök titán, engem a rap visz el
Tibbah 3, nevünk a krónikákon
Áttörünk mindent, mint az árvíz a móri gáton
Itt nincsen pardon, ez nem játék, ez a névre megy
Bárhogyan nézed, ez elviszi az életed
A közhely elnyel, a kölyök elver
Bárki bármit tervel, csak kertel, mert nem mer, nem támad
Legtöbb csak lázad! Már évek óta, azóta
Miénk a kvóta, azóta szól az igaz nóta
Kinek ez kell, kinek más! Marad a mentalitás,
Nekünk a szónoklás, mert más a felfogás
Lemezek, partik, a színpad, a lányok, a sztárok
Itthon és máshol, mégis megvalósult álmok
Ezek mi vagyunk, az életképeink albumba gyűjtve
Kinek a szívében maradunk, kinél a szemétbe gyűrve

/Tibbah/
Rég volt, mikor elkezdtük koptatni a flasztert
A kigyúrt dorgókból azóta zsírúj nike lett
Kis idő eltelt, a kölyökből felnőtt emszi lett
Élvezte az életet, és az élményekről rappelt
Itt tartunk most, de a krónika még befejezetlen
Még van pár kötet, mi felcímkézetlen
Rajtunk áll, hogy milyen irányba tart a történet
Hogy dicső múltat hagyunk vagy vesztes képet
Anno félve tartottuk még kézben a mikrofont
Mára már profin adjuk a nagy revűt a színpadon
Sokaktól respekt, másoktól rágalom
A bátorítást köszönjük, a vádakért meg szánalom
A tervek bejönnek, az álmok valósulnak
Az élet akadályokat még nekünk is tartogat
Mi egymást támogatjuk a jobb eredményekért
Mindenki a rapért, a rap mindenkiért

/Deego/
Velem táncra kelhetsz, érezd át a ritmusom,
A szívem dobolja a mélyt, a cin a pulzusom,
A kezem egy tollal kombinálva csodákra képes
Ti rímnek neveznétek, én úgy hívom, hogy élet
Egy emberként mozdulok a tömeggel, a közeggel!
Ti késsel ontotok vért, én a szöveggel
Elmélkedem, mentális mélypontok. Kérdezhetném,
De nem teszem. ti miért írtok? Miért szóltok?
Nem vagyok ilyen, nem leszek soha!
Ami végtelen az okosság. Ami elveszik, az ostoba!
Sok szószátyár, trágár, alpári rímszabó
Elég, elporlad! Mert éget a tinta, lángol a szó.
Ez a belső, különös ellentétek halmaza
Ha dőlne a fal, ez minden súlyt megtartana
Ez tárt kapukkal vár, bárki bármit szólna,
Ellenetek, veletek! Pro és kontra!