laurie. - Járatlan (ft. sosehol)

Leheli ki a Nap az utolsó sugarát,
szikrákat horzsolok szívemből lobban egy gyufaszál
cinikus volt ez a tél és kicsinyes ez a nyár,
de valahogy az öröm hozzám még mindig hazajár

preferálom a jót, referálok a szépről
várom a sót tequilázok a fényben
ráhagyom magamat a másnapra
ráhajtom a fejem a válladra

Járom mégis a járatlant
és majd nem lep meg ha rámköszön a váratlan
Járom mégis a járatlant
és majd szólok, hogyha kicsit már elfáradtam

van ilyen
van ilyen
van ilyen, hogy egy kicsit már elfáradtam

Én már leküzdtem a közönyt átléptem a küszöbödön
és a szőnyegedre raktam a szívem
én megnyílnék, hogyha megnyitnád ezt a rozsdás régi csapot idebent

Mostanában gyakran látok karambolokat
Ébren vagyok én altatom el a villamosokat
Dunában filterként ázik fel a Hold belémkarolt ma Pest és megvígasztalt

Járom mégis a járatlant
és majd nem lep meg ha rámköszön a váratlan
Járom mégis a járatlant
és majd szólok, hogyha kicsit már elfáradtam

van ilyen
van ilyen
van ilyen, hogy egy kicsit már elfáradtam

Utcalámpák fénye remeg
alszanak a kerületek
minden éjjel elnyel ez a betonlabirintus
nem zavarja a szmog a szemem
testékszer ma minden hegem
tetszik ez a finom mechanizmus

Járom mégis a járatlant
és majd nem lep meg ha rámköszön a váratlan
Járom mégis a járatlant
és majd szólok, hogyha kicsit már elfáradtam

van ilyen
van ilyen
van ilyen, hogy egy kicsit már elfáradtam

Járom mégis a járatlant
és majd nem lep meg ha rámköszön a váratlan
Járom mégis a járatlant
és majd szólok, hogyha kicsit már elfáradtam
van ilyen, hogy egy kicsit már elfáradtam