Nemes - Nem fogadott hívás

Még mindig úgy fáj,
Az én fejembe egy golyó kell,
Mert mindenki meghalt akit egyszer már megszerettem.
Mit tennél, ha reggel valakitől kapnál egy hívást?
A nő akit szerettél ma éjjel megölte magát.
Kibaszottul halott vagyok, haza akarok menni,
Élvezem hogy nem sok választ már el csak egy centi.
Minden összetörik amihez egyszer hozzá érek,
Úgy véget vetnék ennek a fejembe a kisértésnek.
Gyűlölj, engem nem törhet meg semmi,
Egyedül voltam mindig soha nem segített senki!
Ezért tetováltam magamra, hogy elfáradt a lelkem.
Nem tudom hogy az ördög, vagy az isten küldött engem?
Tudom hogy még itt vagy,
Hogy itt vagy még valahol.
Két sírt ástam magunknak veled leszek ha hagyod.
Kibaszottul megölném magam, de valamiért nem megy,
Tudom hogy te tartasz vissza, visszatartasz, szedd le.

A fájdalom én vagyok, én hozom a rontást,
A sátánhoz beszélek, isten nem látja az imát.
Eladtam a lelked, és nem csak beszélek róla
Nézd meg, hogy mi van a balkaromra rátetoválva.
Csak akkor érzek fájdalmat, ha szerelmes vagyok,
És csak akkor jönnek gondok, mikor egyedül maradok.
O-oh Uram, csak azt mondd el szeretteim valaha szerettek-e?
Vagy csak ábrándozok arról, hogy valakinek fontos leszek!?
Ilyen hazugságban élek, és az életem nem játék,
Olyan erőtlennek érzem magam egy ideje már rég.
Úgy félek, hogy mi lesz velem holnap,
Nézz majd fel az égre, a csillagok nem hazudnak…