Egy arc, mely arcom felé fordul,
Egy szó a némaságon át,
Egy kéz, mely kezem felé indul,
S idetalál vele a boldogság.
Ki tudja, miért szeretem úgy az esti csendet,
Mikor a szél a fák közt lopva átoson?
Ki tudja, miért szeretek úgy egy kedves verset,
Hogy százszor is elolvasom?

Ki tudja, miért mosolyog rám az első csillag,
Ha itt az éj, s harcol az árnyék és a fény?
Ki tudja, miért más a világ, amikor itt vagy,
S ki tudja, miért szeretlek Téged én?

Refr.:
Ezernyi kérdés, ezernyi érzés,
Mindegyik szép, mindegyik álmokat ígér,
S a legszebb álom velem marad,
Életemen végigkísér.

Ki tudja, miért örülök úgy a napsugárnak,
Ha itt a nyár s köröttem minden csupa fény?
Ki tudja, miért? Talán azért, mert Téged látlak,
S talán, mert úgy szeretlek Téged én.

Refr.