Treff együttes - Elmúlt már

Néha előjön olykor kísért a múlt.
Mentem az úton sokszor céltalanul.
Az egész világ szerét húztam magamon,
de az akkori énem most is vállalom.

Elmúlt már nem igen fájlalom,
de a súlyát viszem a hátam.
Nem nézek már mögém, csak előre vándorlok.
Elnémul szavam és tátogom, de holnap már büszkén távozok.
Hiszem, hogy van erőm, a kezem neked adom.

Végtelen nappalok, hosszú éjszakák,
lángoló érzelmek, fűtetlen szobák,
szikrázó szerelmek, feneketlen kút,
pokol vagy mennyország, de nincs vissza út.

Elmúlt már nem igen fájlalom,
de a súlyát viszem a hátam.
Nem nézek már mögém, csak előre vándorlok.
Elnémul szavam és tátogom, de holnap már büszkén távozok.
Hiszem, hogy van erőm, a kezem neked adom.

Múlik az idő, mennek a nappalok...
Eltorzult világ, azt hiszem, álmodom.
Mindenütt fárad, megtört emberek...
Eltűnt a boldogság, eltűnt a szeretet.

Elmúlt már nem igen fájlalom,
de a súlyát viszem a hátam.
Nem nézek már mögém, csak előre vándorlok.
Elnémul szavam és tátogom, de holnap már büszkén távozok.
Hiszem, hogy van erőm, a kezem neked adom.

Elmúlt már nem igen fájlalom,
de a súlyát viszem a hátam.
Nem nézek már mögém, csak előre vándorlok.
Elnémul szavam és tátogom, de holnap már büszkén távozok.
Hiszem, hogy van erőm, a kezem neked adom.