Vers - Ady Endre - Modern líra

I.

Kisasszonyom, kihez egykor
Kamaszodó szívvel s korban
Írtam ama csicsés, zengő,
Pályanyertes verseket:

El sem hinné, hogy azóta
Már a negyvenötnél tartok,
Bizony, már a negyvenötnél,
Negyvennégy már elhagyott.

De akinél mostan tartok,
Egészen más, mint a többi,
Alkonyattól él, miként én
S neki most van negyvenöt.

Kisasszonyom, el sem hinné,
Hogy különben vallásos hölgy,
Mindég bánja, hogyha megcsal
S kereszt van - a kapuján.

II.

Ha nyári szellő leng körültem
S a város alszik, mint a bunda,
Hol mostanában annyit ültem,
Megyek ismét az orfeumba.

Ha önök tudnak kombinálni,
Sejtik, kiért esé meg szűm dér:
Negyvenötödik ideálom,
Fenti kegyes hölgy, brettli-tündér.

III.

Míg ő táncol s én iszom,
Nem mulat sem ő, sem én,
De mulat a garnizon.

Hogyha közibünk lelép,
Mindahányan csak vagyunk,
Mind esengjük a kegyét.

Ám ő nem vad, nem bizon,
Sajnos, nem tapasztalám -
De tudja a garnizon.

IV.

Kisasszonyom, kihez egykor
Verset írtam, nem is hinné,
Hogy a negyvenötödiknél
Cudar a poétasors.

Már ilyenkor verset írni
Kellmetlen, sőt unalmas,
Már-már hízni kezd az ember
S tőkepénzes álma van.

Mert bár szép is a poézis -
Azért tartok negyvenötnél,
Mert a lant a tőkepénzzel
Konkurrálni sohse bírt...