Arcidra - Nincsen ami fáj

Van hogy a magányban elmerül az ember
Van hogy belülről nincs is oka tán
Ha mégis baktat egyedül a fej,
Egy idő után felejtésre vár
Jó hogy ilyenkor vannak a barátok,
Bölcsességből végtelen a tár
Nem értik úgy se ráhagyom a népre
A búmat bajomat hozzad a piám!

Nincs is szebb mint részegesen én
Amíg üvöltöm egyre nincsen ami fáj!
Elfogy a rím és nincs mit tenni
Mint dúdolni velem hogy "ánnánánánáj!"

(refr.)
Nincs velem a babám, nincs is velem senki
Lelkem egyedül lóg fent valami fán
Kint lebeg a szívem, perzseli a tűz
Ha begyújtok alá már nincsen ami fáj!
Nincs velem a babám, nincs is velem senki
Lelkem egyedül lóg fent valami fán
Kint lebeg a szívem, perzseli a tűz
Ha begyújtok alá, nincsen ami fáj!

Eltelik a ház ma dúsul a zaj,
Érzelem a poharak törött falán
Bent lebeg a füst, köd-homály a kép
Aggódni minek? Kezdődik a tánc
Jó hogy ilyenkor fent repülök én
Zúg a föld és nincs maradás
Lent ahol a nap csak pillanatot ér
És minden percben bent lakik a nyár!

Nincs is szebb mint éjjeleken én
Mikor mindegy is ha omlik a világ
Mit nekem a való, mit nekem a bú
Én búcsúzok tőle már: "Au revoir!"

(refr.)
Nincs velem a babám, nincs is velem senki
Lelkem egyedül lóg fent valami fán
Kint lebeg a szívem, perzseli a tűz
Ha begyújtok alá már nincsen ami fáj!
Nincs velem a babám, nincs is velem senki
Lelkem egyedül lóg fent valami fán
Kint lebeg a szívem, perzseli a tűz
Ha begyújtok alá, nincsen ami fáj!

Nincsen ami fáj!
Nincsen ami fáj!