Wolfolks - Homokszemek (Amerre én járok)

Amerre én járok
A fák is kacagnak
Zsenge ágaikról
Friss rügyek fakadnak

Fakadjatok rügyek
Virágok, s levelek
Én egy régi mesét
Regélek el nektek

Ahonnan én jövék
Nem község s nem város
Sáros sokszor lettem
Csak nem elég lányos

Bőrlabdát ha rúgtam
Örült az én lelkem
S ha földet szántva estem
Könnyet nem ejtettem

Lobogó, szabad lelkem száll
Lábam meg nem áll
Tükörképemből nevet rám egy gyerek
Várj, ne rohanj úgy már
Nagy igazság: visszaforgatni az időt nem lehet
Kár, igazán kár most úgy sietned
Peregnek órák s percek akár homokszemek
Kettőt pislogok, s gyerekből már megint felnőtt leszek

Amerre én menék
Jó irány-e vagy sem
Hej, ez az új vidék
Ködös még előttem

Egy lábam erre lép
A másik meg arra
Talán majd a szívem
Az irányt megmutatja

Lobogó, szabad lelkem száll
Lábam meg nem áll
Tükörképemből nevet rám egy gyerek
Várj, ne rohanj úgy már
Nagy igazság: visszaforgatni az időt nem lehet
Kár, igazán kár most úgy sietned
Peregnek órák s percek akár homokszemek
Kettőt pislogok, s gyerekből már megint felnőtt leszek

Még jártam erdőt s mezőt én
Hívott fűszál s madár a falu szélén
Még tiszta lángja bennem ég
Ahogy láttam magam s másokat rég

Lobogó, szabad lelkem száll
Lábam meg nem áll
Tükörképemből nevet rám egy gyerek
Várj, ne rohanj úgy már
Nagy igazság: visszaforgatni az időt nem lehet
Kár, igazán kár most úgy sietned
Peregnek órák s percek akár homokszemek
Kettőt pislogok, s gyerekből már megint felnőtt leszek