Bohemian Betyars - Úgy esett

Egyetlen percét át nem aludtuk
csak hallgattunk, csak hallgattuk,
hogy porcelán szívünk ide-oda kalapálva játssza még a hajnalit.

és mi nem csináltunk egyebet
lábunkkal csiklandoztunk egy legyet
és addig-addig kergettük véletlen, míg megtaláltunk valamit

te összekötsz – én szétesek;
csókot dobtál, s úgy esett,
hogy nélküled
galambom alig-alig élek!

melletted jó ez a csend, nyugodt a káosz
veled még a bú is bájos;
Ha elindulnál, én is el, nélküled
már üres nekem ez a város

hát zúghat az ár magasan
én fekszem az árok mélyén gondtalan
mert tudom, hogy mosolyt csalsz a szemeimbe, mielőtt minden elmerülne...

te összekötsz, ha szétesek;
te csókot dobtál, s úgy esett,
hogy nélküled
galambom alig-alig élek!

ha kérdeznéd,
én megígérnék minden
mihaszna kis percet
és felásom a kerted

Ezt a kalapáló szívet
könnyű, pacek, őszi ingben,
ha ide elülteted ;
én megígérek mindent!

mert
te összekötsz, ha szétesek,
csókot dobtál, s úgy esett,
hogy nélküled
galambom alig-alig élek!

egyetlen percét át nem aludtuk!
csak hallgattunk, csak hallgattuk,
hogy addig-addig császkáltunk, csalogattunk, kacsingattunk nyújtózkodtunk!
míg közénk bújt egy harmadik!