Molnár Tamás - VELETEMESSETEKEL (ft. Mehringer)

Nekem az oxigén a textus
A szívem a metronóm
Én odaadnám, ha kéred
De ott maradt az elvonón
A stúdi a gyóntató, a szöveg
Az ima, a stage a templom
Vele ébredek, s velem van
Mikor az álom elnyom

Amikor mellettem a fák szaladnak
Alattam meg a csíkok
Amikor elborul az agyam
És amikor mindent visszaszívok
Mikor már nincs kedvem színlelni
Hogy normális vagyok

Amikor leszarok mindent
Amikor befeszülök
Amikor már a saját
Árnyékom elől menekülök
Vele nem gondolok arra
Hogy épp kinek kéne lennem
Nekem ő búvóhely
Miközben ő az én keresztem

Vele lépek rá
A holnapokhoz elvezető hídra
Vagy a gyerekszobám
Béna posztereit hozza vissza
Benne tükröződöm tisztán
Vele nem eshetek el
Tőle lettem az, aki vagyok
Vele temessetek el

Ha koromsötétbe borult
A világ körülöttem
Magam elől, hogyha kellett
Hozzád menekültem
Te mindent láttál bennem
Amit nem láttam magamban
Ha az sem tudtam, hol vagyok
Vigyáztál rám a bajban

Hogyan adhatnék én vissza
Magamból eleget?
Vagy az embereknek mindazt
Amit átéltem veled?
Most állok fent a fényben
És csak az nyugtat, ami itt van
Lehet, nem érdemlem meg
De kérlek, tartsunk holtodiglan

Látod, mindent feláldoztam
De egy percig se bánom
Ez vérszerződés köztünk
És a zene a halálom
És ha elgáncsol az élet
Tudom, nem eshetek el
Bárhogy lesz a vége
Vele temessetek el

És ha a kegyetlen magány
A vállamra nehezül
Jön és bekúszik a bőröm alá
Hogy sose legyek egyedül
És ha a kegyetlen magány
A vállamra nehezül
Jön és bekúszik a bőröm alá
Hogy sose legyek egyedül

Velem van akkor is, ha némán
Csak a csendet hallgatom
Bánattal teli poharamban
A búval terített asztalon
De ahogy kattognak a kerekek
Rajta vagyok a beaten
A semmiből, még mielőtt
Minden hitemet elveszítem

Az évszakok csak jönnek-mennek
De a zene az stabilan itt van
Ugyanúgy más dimenziókba visz
Mint hatodikban
Benne tükröződöm tisztán
Vele nem eshetek el
Tőle lettem az, aki vagyok
Vele temessetek el