Wei Wu Wei - A Hold a felhővel

A teremőr rám üvölt, s közben
Hadonásznak karjai
Én értetlen bámulok, nekem
A lengyel is kínai

Te kiveszed a kezemből
És leadod a cuccomat
Tétova hálám - na lám -
Cinkos mosolyt fakaszt

Ténfergő turistákat kerülgetünk
Bóklászunk korok és termek között
A megfestett múlt, konok magány
Csak csüng, szótlanul

Képarcok lesnek ránk
Bennük látom arcodat
Vállunk néha összeér, szédülök
Szemem lehunyom

Varsó, varsói lány
Furcsa csengésű szavak kopott házak falán
Varsó, varsói lány
A Hold a felhővel ölelkezik
És tombolva táncolnak majd ezen az éjszakán

A délutánból gyorsan este lett
Fásult esőre nyitok kaput
Tócsákat kerülgetünk, néha
Összeér kezünk
Ázott plakátok, vizes padok
Kirakatfényben nézem: szemöldöködön
Egy esőcsepp ragyog

Varsó, varsói lány
Furcsa csengésű szavak kopott házak falán
Varsó, varsói lány
A Hold a felhővel ölelkezik
És tombolva táncolnak majd ezen az éjszakán

Sötét szobánk ölén ázott ruháinktól
A ránkrakódott gátlásoktól levetkezünk
S majdnem alszunk, az eső kezdi újra
Hallgatjuk összebújva
Varsó fölött zúg az éj
A Hold a felhővel tomboló, vad táncra kél