W.A.F.T. - Álom

Álmomban messze jártam.
Egy tengerparton sétáltam.
De nem mentem egyedül,
Mert velem jött, Ő elkísért engem.
Együtt léptünk a homokban,
Beszéltünk egymáshoz, de szótlan,
Az élet volt a séta,
És hátranézve a múltam tűnt elő.

Annyi minden történt már.
Volt sok öröm, és viszály.
Ez mind a múlté, de a nyoma megmaradt.
A partnak homokján.

Eltűnődtem a messzeségen.
Múltam tája túl kietlen.
Munkám ki sem hajtott.
Az éveim nem hoztak gyümölcsöt.
Ahogy a távolba néztem.
Mindkettőnk nyomát felismertem.
Lábunk, ahogy lépett,
Megjelölte merre haladtunk.

Refr:
Nézd a vihar vert vidéken.
Lábnyomod elhagyott engem.
Nehéz időkben, vajon hol voltál?
Hol jártál Istenem?

Nem ezt ígérted, amikor hívtál?
Csábító szavakkal mást sugalltál.
Hűségről beszéltél, és arról,
Hogy nem hagysz magamra.
Mégis a múlt mást mutat fel.
Bajokban senki nem állt mellettem.
Gyász a kín, a harcok,
Olyan gyakran a porig ledöntöttek.

Refr: Nézd a vihar vert vidéken…

Akkor Ő mélyen a szemembe nézett.
Gyermekem, Én nem hagytalak el téged.
Tudod, hogy szeretlek, és mindenhol vigyázom léptedet.
Ott a viharvert vidéken.
Bajokban és a szenvedésben.
Azért látsz a homokban, egy pár lábnyomot.
Mert karjaim hordoztak!