Bombariadó - Várva-várt utazás

Ha kéktelen ég és minden belefér
csak azt tudnám meg, hogy így mennyit ér
Az életnek a végén mindenki csak fél
az idő csapdájából már senki nem kér

addig tart a fal, ami mindent eltakar,
amíg itt mindenki csak győzni akar.
az élet leszakad és meghallanak
a tenger mélyén az égi halak

az őserdő mélyén mindenki felsír
az állatok királya szüntelenül hív
téged és engem, mi ketten egy rím,
befogad még minket a hullámsír

Álmaimban végre felkelek, szüntelenül csak megértelek,
venném egy kicsit könnyedén, a Földnek egy másik féltekén

Az életem halad és jönnek a vadak
arra megyek én, hol minden elakad
ez így szép kis adag, de ne vádoljad magad,
csak az marad életben aki elég hanyag.

Akarom hát haladok, itt örökké maradok
magamról egy bronzszobrot faragok,
keresem és kutatom, hogy én mi vagyok,
magamból hátra semmit nem hagyok!

Jobbra elmászott egy nagy kígyó,
akárhogy is félek ez csak így jó
ilyen marad hát ez a bolygó,
nem elég neki egy szimpla riadó

Álmaimban végre felkelek, szüntelenül csak megértelek,
venném egy kicsit könnyedén, a Földnek egy másik féltekén

Látom az utam és mutatom, hogy magamat könnyen nem hagyom,
indulok a Földnek másik féltekére, de be kell vallonom egy kicsit még félek�