Mihály Sándor - Jövő születik

Egyszer volt, ki tudja mikor
Egy pillantás: szokatlan volt.
Teltek a napok, nem történt semmi
Az idő megvárta magát és így kellett lenni.
Mert úgy történt minden, ahogy valahol meg van írva;
Kiléptél a ködből és láthattam újra a fényt,
Amely mindig bennem élt.
És itt vagyunk, de megyünk tovább,
Mert az út készen áll és valaki a végén vár.
De fogd a kezem, ahogy én a tiéd;
Ami régen furcsa volt, mára a miénk.
Mert úgy történt minden, ahogy valahol meg van írva;
Kiléptél a ködből és láthattam újra a fényt,
Amely mindig bennem élt.
Mert úgy történt minden, ahogy valahol meg van írva;
Kiléptél a ködből és láthattam újra a fényt,
Amely mindig bennem élt.
De sok csata vár, hát várjon rám,
Nincs bennem félelem, van, aki vigyáz ránk.
És talán egyszer majd leszünk többen is,
De most jó a mában, ha várjuk a jövőt is.
Mert úgy történt minden, ahogy valahol meg van írva;
Kiléptél a ködből és láthattam újra a fényt,
Amely mindig bennem élt.
Mert úgy történt minden, ahogy az a három lélek akarja;
A fényt őrizve éltetni újra meg újra,
Amíg a gyertya bírja.