Mihály Sándor - Nem volt túl rég

Nem volt túl rég, hogy eljött a fény
Nem hittem, nem láttam, nem kerestem: hát ez voltam én.

És nem volt túl rég, de emlékszem még
Sötétben jártam, nem tudtam, mit rejt ott fenn a távoli ég.

Még nem volt érték, ha hajlik a térd
Aztán megéltem, hogy mit érhet nékem, ha szívem már nem nyomja ék.

A bűnt elvette - lelkembe beköltözve
Nyugalmat áraszt, s kérdésre választ ad mindig tekintete.

Ha nem hiszed el, hát most nézz oda fel
Hátha látod, megtalálod, ki föntről mindig figyel.

Mert most is van kéz és nyújtja feléd
Hát úgy élj, hogy a választ már elküldted rég - oda fel - a hiteddel.

És minden megáll; a pillanat döntésedre vár.
A Szentlélek léptet a keskeny úton hazafelé.
A célt már érzed és lassan egy új ember ébred,
És most már tudod, hogy egyetlen az út Felé.

Mikor nem voltál még, már valaki élt.
Minden, mit szólt a tiéd is volt, és egyszer úgyis elér.

Ne fordulj el és beszélj, ha kell,
Meghallgat mindent, ha szívedből szól és megérthetsz mindent a álaszokból.

Most minden megáll; a pillanat döntésedre vár.
A Szentlélek léptet a keskeny úton hazafelé.
A célt már érzed és lassan egy új ember ébred,
És most már tudod, hogy egyetlen az út Felé.
Most minden megáll; a pillanat döntésedre vár.
A Szentlélek léptet a keskeny úton hazafelé.