Mihály Sándor - Mindennapjaink

Csendesen ébred a reggel, a madár sem csicsereg.
A kinti utcai zajból még semmi nem jut neked
És ekkor ébred a tudat és észleled magad;
Isten veled van: indul a nap.

Dolgaidért az utcát járod, s a gondok vakítanak.
Néha - néha már elfelejted, hogy van kire bízd magad.
A gond ekkor elszáll, nem marad csak Ő:
Isteni erő; és újból tiszta a gondolat.

A világ végül elcsendesül, csak az imádság, mi szól.
E közösség most áldást szül, változás látható.

Uram vedd el tőlünk mindennapos bűneink.
Add, hogy érted éljünk, érted dobogjon szívünk.
Ha van is gonosz, ha támad a rossz,
A hitünkben benne lakozz,
Így légy velünk!

A lenyugvó nappal minden baj a holnapba kerül,
Már nem kell, nem érdekel, már más éget belül.
A hála felszáll, szárnyalj vele, s nézz vissza ide:
Láthatod saját bűneidet.

És lassan az álom felkel, nincs már fény, se hang.
Már messzinek tűnik az "egyetlen kapcsolat",
De látja az arcodat és igaz mosolyodat; Tőle kaptad ezt,
Így vigyázza álmodat.

Uram vedd el tőlünk mindennapos bűneink.
Adj nekünk békés álmot, ha lehunyjuk szemünk.
Ha van is gonosz, ha támad a rossz,
A hitünkben benne lakozz,
Így légy velünk!