NOS együttes - Csillagképek

Lelkünk fénylõ csillagként ragyogna az éjben,
feltûnne egy tündöklõ csillagkép az égen.
Lelkünkbõl ha szárnyaló sirályok lennének,
felhõk hátán vándorló rajban repülnének.
Lelkeink ha táncoló levéllé válnának,
Így lennénk koronája zöldellõ nyári fának.
Cseppekbõl hullámzó tenger, végtelen nagy tenger.

Akármit teszek már, mintha csak te tennéd.
Gondolhatok bármit, te is úgy szeretnéd.
Áttetszõen, könnyedén, mint színes buborékok,
Mint könnyû papírsárkány szállunk odafönn az égen.

Lelkünk fénylõ...

Akármit teszek már, mintha csak te tennéd.
Gondolhatok bármit, te is úgy szeretnéd.
Mint napsugár, mely megcsillan a vízcseppek tükrében,
ezer színben szivárványként ragyog fel az égen.

Lelkünk fénylõ...

Egyedül élve az ember úgy érzi,
hogy tél van, s megfagy a szíve.
Egyedül élve az ember olyan,
mintha úttalan tájakon járna az éjben.
Egyedül élve mi vagy hát?
Nem tudod már.

Cseppekbõl hullámzó tenger, végtelen nagy tenger, tenger.

Azt hiszem, hogy táncoló lángnyelvekké válva,
nyomot hagyna fényünk a sötét éjszakában.
Azt hiszem, ha tengeri korallá lehetnénk,
összeforrnánk együtt egy végtelen szigetként.