Tolcsvay László - Fehér zaj

A csend takarít a házban, félsz, hogy nem jövök.
Nincs semmi baj, de a kávéscsésze eltörött.

Kinyitod a rádiót, de nem találsz zenét.
Hallgatod az éjszakát, hogy miről szólhat még.

Már nyúlsz, hogy simogasd a macskádat, de rájössz: megszökött.
A keresőt megint ott felejted két állomás között.

Mit üzen a rádió, ha az adás véget ért?
Mit üzen az éjszaka, ha a fehér zaj zenél?

A visszapillantó tükrön a Megváltó lóg,
Borostyánba dermedt skarabeusz bogár a sebváltó-gomb.

Kinyitom a rádiót, az adás véget ér.
Mit üzen az éjszaka, ha a fehér zaj zenél?

Vicces foszlányokban terjed át az éteren a kétely.
Kell-e hozzád így sietnem? Nem hiszem.
Akkor miért akad az étel mégis most a torkomon?
Mit üzen a csend?
_

Későn kapcsolok, pénzért parkolok,
Volt egy éjszaka, arra ébredek, mossa négy gyerek a szélvédőt.

Szemem dörzsölöm, na most miért öröm nekem nézni azt,
Ahogy két kamasz rugdos egy kutyát, de miért épp őt?

Lehúzom az ablakot, kiadom a pénzt,
Hallgatom a várost, melyet mocskos zaj emészt.

Képzeld, az éjszakát önhibámon kívül egy parkolóban aludtam át,
De álmomban végig melletted is voltam.
Azt hiszem, hogy álmomban a macskád is voltam, doromboltam halkan.
Azt hiszem a kávéscsésze is összetört némán a fehér zajban.

Hallgattuk a rádiót.
Hallgattuk a rádiót.