After Crying - De profundis

Voltál forrás, tiszta víz
Voltál számban édes íz
Szomjúságod mégsem éltem át

Voltál tisztás, szőke rét
Erdő mélyén szűz sötét
Nem hallom már lombok sóhaját

Gyűrött párnán titkon gondol rád
Minden kérges arcú, szótlan fáradtság

Voltál dallam, kósza rím
Tépett cetlin csonka cím
Könnyű percben lelkifurdalás

Céltalanság ölel át
Sose hittem igazát
Kettétörtem végül, meg ne láss!

Itt Bábel tornyán nem szól hozzád más
Néhány éhes, rongyos istenkáromlás

Életem eltorzult kép
Nincs, amit elronthatnék
Oly sivár
Oly sötét
Oly kopár
Mint füst fátylát
Fújom szét

Nincsen a rácsok közt rés
Ördögi szemfényvesztés
Túl sivár
Túl sötét
Túl kopár
Hát függönyként
Húzom szét az éj
Köntösét
Meztelen űr fog át
A Tű fokán...
Mégsem visz hozzád
az út.

Hajszol a lelketlenség
Nincs, hova elbújhatnék
Húsevő
Lóerők
Kénesők
S mint forró vér
Fröccsen rám a sár
Égig ér
Elnyel az ár, a mély
Pénzmocsár
Nincs út hozzád

Oly sötét
Oly sivár
Meztelen űr fog át
A tű fokán
Nincs út

Tombol a fényűző gőg
Tornya a felhőkig nőtt
Oly sivár
Oly kopár
Kártyavár
Csak bőg, haldoklik már
És látom
Egy város
Összedől, mint rég
Eljő
Kit vártunk
És Bábel
Összedől, mint rég
Via, verum et vita!
Irgalmazz nékünk, ki szent fényt hoztál!