Kaláka - Tetemrehívás dalokhu

Arany János
Előadó: Kaláka
Album: Arany János
Megjelenés: 2007
Hossz: Keressük!
Szövegírók: Arany János
Gryllus Dániel
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Keressük!
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 1, összesen 4025 alkalommal

Beküldő

kriszana

kriszana

Pontszám: 1 969

Hallgass bele

Dalszöveg

A radványi sötét erdõben
Halva találták Bárczi Benõt.
Hosszu hegyes tõr ifju szivében;
"Ime, bizonyság Isten elõtt:
Gyilkos erõszak ölte meg õt!"

Kastélyába vitette föl atyja,
Ott letevék a hûs palotán;
Ki se terítteti, meg se mosatja:
Vérben, ahogy volt, nap nap után
Hever egyszerû ravatalán.

Állata õrzeni négy alabárdost:
"Lélek ez ajtón se be, se ki..."
"Hátha az anyja, szép huga már most
Jönne siratni?" -- "Vissza neki;
Jaj, ki parancsom, élve, szegi!"

Fojtva, teremrõl rejti teremre
Halk zokogását asszonyi bú. --
Maga, pecséttel, "hívja tetemre"
Kit szemre vesz, ölyvként, sanda gyanú:
Legyen a seb vérzése tanú.

A palotát fedi fekete posztó,
Déli verõn sem süt oda nap;
Áll a tetemnél tiszti pörosztó,
Gyertya, feszûlet, kánoni pap:
Sárga viaszfényt nyughelye kap.

"Jöjjenek ellenségi, ha voltak!"
Jõ, kit az apja rendre nevez;
Hiába! nem indul sebe a holtnak
Állva fejénél az, vagy emez:
"Gyilkosa hát nem ez... újra nem ez."

"Hát ki?..." riad fel Bárczi sötéten,
"Boszulatlan nem foly ez ösi vér;
Ide a gyilkost!... bárha pecsétem
Váddal az önnön szívemig ér:
Mindenki gyanús nekem, aki él!"

"Jöjjenek úgy hát ifju baráti!"
Sorra belépdel sok dalia:
Fáj nekik a hõst véribe' látni,
S nem harc mezején elomlania.
Erre se vérzik Bárczi fia.

"Jöjjön az udvar! apraja, nagyja...
Jöjjön elõ Bárc, a falu, mind!"
Megkönnyezetlen senki se hagyja,
Kedves urára szánva tekint.
Nem fakad a seb könnyre megint.

"Jöjjön az anyja! hajadon húga!"
Künn a leány, már messze, sikolt;
Anyja reárogy, öleli búgva:
Mindre nem érez semmit a holt:
Marad a tört vér -- fekete folt.

"Jöjjön utolszor szép szeretõje,
Titkos arája, Kund Abigél!"
Jõ; -- szeme villan s tapad a tõrre,
Arca szobor lett, lába gyökér.
-- Sebbõl pirosan buzog a vér.

Könnye se perdûl, jajja se hallik,
Csak odakap, hol fészkel az agy:
Iszonyu az, mi oda nyilallik!...
Döbbenet által a szív ere fagy:
"Lyányom, ez ifjú gyilkosa vagy!"

Kétszeri mondást -- mint lebüvölten --
Hallgat el, aztán így rebegi:
"Bárczi Benõt én meg nem öltem
Tanum az Ég, s minden seregi!
Hanem e tõrt én adtam neki.

Bírta szivem' már hû szerelemre --
Tudhatta, közöttünk nem vala gát:
Unszola mégis szóval "igenre",
Mert ha nem: õ kivégzi magát.
Enyelegve adám a tõrt: nosza hát!"

S vadul a sebbõl a tõrt kiragadja,
Szeme szokatlan lángot lövell,
Kacag és sír, s fennvillogtatja
S vércse-visongással rohan el.
Vetni kezet rá senki se mer.

Odakinn lefut a nyilt utca során,
Táncolni, dalolni se szégyell;
Dala víg: "Egyszer volt egy leány,
Ki csak úgy játszott a legénnyel,
Mint macska szokott az egérrel!"

 
Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2020 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább