Hideg az este, támad a fagy,
Ropog a hó a talpad alatt.
Búcsúzol, s ennyi elég,
Értem végre, nincs még vége.

Körülölel a fény és a zaj,
Nem is bánom, ha mást nem akar.
Mert olyan jó, hogy vagy te nekem,
Minden rendben, mert védesz engem.

És már nem bánt a szó,
Itt a szívemben régen,
Ami nem kimondható,
Mert vár a holnapom, megmutathatom
Mindazt, ami jó.

Ha nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki ha közelebb lép,
Akkor már nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki a szívemben ég.

Egy rövid üzenet az asztalon,
Írod, hogy sietsz, és hogy szeretsz még nagyon.
Ha jön a holnap, itt leszek még,
Bárhol jártam, csak rád vártam.

Mindig új vagy és mindig más,
De nekem bejön ez a változás,
Nem is tudod, ki vagy te nekem,
Már minden rendben, mert védessz engem.

És már nem bánt a szó,
Itt a szívemben régen,
Ami nem kimondható,
Mert vár a holnapom, megmutathatom
Mindazt, ami jó.


Ha nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki ha közelebb lép,
Akkor már nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki a szívemben ég.

Akkor már nem bánt a szó,
Ami a szívemben úgy régen,
ami nem kimondható
Csak én hallhatom, én láthatom
Mindazt ami jó.

Ha nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki ha közelebb lép,
Akkor már nem jön álom a szememre,
Mi juthatna ilyenkor az eszembe,
Csak te lehetsz az, veled olvad a jég,
Csak te vagy az, aki a szívemben ég.


óóó, szívemben ég
csak te vagy az aki a szívemben ég.