Álltam a ház előtt három éjjel és egy délelőtt.
Küldtem a virágot, s a kertész jól megvágott.
Szólt a nagy szerenád, rámküldte a kutyáját.
Mer a lányok olyan buták, a szívemig egyik se lát.

Írtam egy áriát, olyan szépet, a szív elállt.
A versem-ó nagy ég- azzal tömte ki a cipőjét.
Egy zsák levél és benne a szívem, s a könnyeim a bélyegen.
De a lányok olyan buták, a szívemig egyik se lát.

Mert a csúnya fiúknak is van szíve, szíve senkinek nincs ennyire.
ÓÓ a csúnya fiúknak is van szíve, így a csúnya fiú mind jó,
S jó vele.

Hidd el ha eső esett, félretoltam a felleget.
Kicsi lába, hogy ne fázzon, földre dobtam a kabátom.
ÓÓ a hold ragyogott, arra vártam, hogy meghalok.
De a lányok olyan buták, a szívemig egyik se lát.

Mert a csúnya fiúknak is van szíve, szíve senkinek nincs ennyire.
ÓÓ a csúnya fiúknak is van szíve, így a csúnya fiú mind jó,
S jó vele.

A csúnya fiúknak is van szíve, szíve senkinek nincs, nincs, nincs ennyire.