FankaDeli - Mindig volt

Isten hozott... ...ördög vihet
Előadó: FankaDeli
Album: Isten hozott... ...ördög vihet
Megjelenés: 2005
Hossz: Keressük!
Szövegírók: Kőházy Ferenc (FankaDeli)
Zeneszerzők: Keressük a zeneszerzőt!
Kiadó: Night Child Records
Stílus: Keressük!
Címkék: Keressük!
Megtekintve: Ma 1, összesen 8256 alkalommal

Beküldő

yourangel

yourangel

Pontszám: 29

Dalszöveg

Intro:
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély...
Egy csillag felettem, és ne félj...

Verse 1.:
Egy hong-kongi akciófilmet is kentertbe ver K 76, na meg Budapest,
a Happy End-et ne keresd,
bár megvannak a szerek, hogy fájdalmad tompítsd,
csak ne sikíts soha,
pár apró szoba titka ritka, mint a legál biznisz,
nekem ne habisztizz, vár nálunk az uniós sültkrumpli, kóla, hangposta,
bár az utca meredekebb, mint Kambodzsa,
arcokat taposva felszállhatsz a magasba, hogy onnan zuhanj a mélybe,
a pia számlára a játék vére zárdák homályos folyosóin,
ahol Istentől rejtve baba arcú lányok félholtra verve,
nekik egy belevaló pedofil is maga a Messiás lenne,
a nagyim ezt soha nem hitte, vakon bízott a világban, hitét Isten adta,
s mikor ziláltan megérkeztem, úgy éreztem, minden s mindenki ellenem,
Ő tudta mi kell nekem, ha látta volna, hogy ezrek tapsolnak, még ha nem is értik,
biztos büszke lenne, és a mai napig felrémlik a mosoly, mellyel nyugalmat táplált belém,
bár hályogos szemén 93 év után a Földön,
ha bajom volt, mindig rögtön ugrott, csak Ferike számított,
kristálytiszta emlékképem, ahogyan ásított,
és álomra szenderült,
a szeretet ott került a szívembe, örökre!

Refrén:
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék!
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék!

Verse 2.:
Megrémiszt, hogy kellek neked, de még inkább, hogy kellenél,
a saját szívem ellenfél egy életen át tartó meccsen,
a magamfajta látszólag megszeppen, de itt bent folytonos a szélvihar,
és hogy mi van: pár lejárt sztori,
zokogni kéne, de épp Te vagy őrangyalom,
ki elrepült a végtelennél távolabb,
és ahogy más albumba képeket, én számokat írok,
postagalambként eresztem utánad,
bár tudom, utáltad romantikus vénám,
de majd egyszer nézz rám, és láss igazán engem, ne azt, akit szeretnél,
a szemem többet ér, mint ezer oldalnyi életrajz,
a kín, a harc, a gondolat, az érzés, minden ötlet, amit félbehagysz,
minden lánc, amivel behálóztál, minden átok, amit rám hoztál, csupán rossz álom már,
ahogy a Halál sem vicces, de mikor eljön értem, spicces fejjel szeretnék a képébe nevetni,
és érezni, ahogy a másodperc százada alatt pereg le a filmem,
a hitem, bűneim, vágyaim, és minden, amit elértem bezárva egyetlen pillanatba,
a legédesebb érzéssel vegyítve,
mikor az a fura déja vú kerít be,
mégis páran hisznek bennem,
ha majd el kell mennem, erre emlékezz egyedül,
hogy élt valaha egy srác, aki minden éjjel megkergül...

Refrén:
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék!
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék!

Verse 3.:
A rap, akár a szél: meg nem foghatom, de érzem,
a részvétel izgat csupán, kevés volna bármilyen érem, hogy visszavonuljak, és babérjaim fényesítsem napjaim számolva,
hiszen amíg marad rím és ötlet, addig lesznek könnyek, köztük fájdalom,
sorok, köztük értelem,
és én küzdök, nincs félelem a szótáramban,
melyet sokak által ismeretlen szlengek terelnek az el nem fogadott felé,
pedig úgy falom a lényeget a beat-ek közé, mint Pelé a labdát,
vagy ahogy egy brazil járja a szambát,
engem valaki vagy rühell vagy szeret,
harmadik szelet nincsen,
talán mert a kozmosz sötétje tűzijáték lelkem bugyraihoz képest,
és két Pest is kevés volna kiverni belőlem, hogy felőlem,
mert a véleményem tartom, akár a pókerben a tétet,
és pár tett néha többet ér, mint ezer,
a sok lezser gyerek, kit a Világ nevel ilyenné -
Isten ments, hogy bármelyik szereressen, buta cél volna ez, folyton rájövök,
mikor pár kölyök megerősíti a statisztikám,
mely kedvem tartja pórázon,
'98 óta pofázom, de nem bántam meg egyetlen mondatot sem,
rajtam a sok irigy szem,
pedig én is csak egy szem vagyok
Isten állatkertjének vályújában...

Refrén:
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék!
Mindig volt, mindig lesz, mindig legyen egy esély,
egy csillag felettem, és ne félj,
ha bárki vagy bármi bántana,
én még Veled a halálom előtt se félnék...!
 

Hozzászólás írásához kérjük jelentkezz be!

Zeneszöveg hozzászólások

Te vagy a kiválasztott!
Te

Még egy hozzászólás sincs, tökéletes alkalom, hogy írj valamit!

© 2017 - Zeneszöveg.hu Kft. - Minden jog fenntartva.
Kedves Látogatónk!

A Zeneszöveg.hu oldal teljes értékű használatához minimum Internet Explorer 8 vagy Google Chrome v8.0, illetve Mozilla Firefox 4.0 böngésző ajánlott. Az alábbi linkeken elérhetők a legfrissebb változatok.

Amennyiben korlátozott lehetőségekkel folytatni kívánod a böngészést oldalainkon, kattints a TOVÁBB gombra.

Tovább