Végre rám találtál egy hosszú év után,
S ugye most nem futsz majd el?
Jöttél és éreztem, hogy nem haragszol rám,
Gyere, és újra éljük át az első éjszakát,
A nagy találkozást egy év után.

És újra elhiszem, hogy minden így lesz szép:
Te jössz és semmit sem kérsz.
De én sem érzem azt, hogy mindent megadnék,
Mégis bújj közel, ne félj, a holnap messze még,
Oly távol van a fény, az ébredés.

Mellettem alszom el, csak nekem van sötét,
Te színes álomban élsz.
Tudod, én jól emlékszem, mit fogadtunk rég,
De neked játék az egész.

Talán csak emlék vagy már,
Talán, mert a szívembe látsz,
Talán, mert megszokás csupán,
Talán régen másra vársz…