O.C.C. - Újjászületés

Rich-Zed "A Szociopata Szerelemgyerek":
Könnyeket ejtettem, mikor lélekben meghaltam,
Mint egy kisgyerek, aki elvesztette a legszebb játékát,
Mint egy ember, aki elvesztette az árnyékát
Így viselkedtem
Összetörtem, de aztán összeraktam a széttört darabokat
Visszafojtottam összes haragomat és felálltam
Magamra találtam, életet a halálban
Megleltem az új küldetést
Hagyjuk a félrebeszélést, jöhet az édes feledés
Ez az újjászületés, nincs több hülyeség
Csak a teljes igazság a dolgokról és rólam
Nincs több üres szólam, voltam, aki voltam
Tettem, amit tettem és nem szólhatsz le engem, sok jó dolog van bennem
A lelkemnek szüksége van valami lelki táplálékra, hagyj ennem
Istenem, miért élek egy ilyen anyagias világban
Tudom megrekedtem a hibámban, egy jobb életet kívántam,
Sok szeretetet mutass irántam, ezt kérem minden imámban
Minden éjjel, minden nap, tudom a szereteted nagy
Te olyan nagy vagy, hogy fel se foghat az agy
Ha hidegen hagy ez a porszem, aki szebb életre vágyik,
Aki állandóan fázik az emberek hidegsége miatt
Riadt vagyok néha, mint egy veréb a fán,
Mert nem tudhatom, hogy mi villan át egyesek agyán
Olyan világban élünk, ahol semmit se érünk,
Ha nincs ismeretségünk, vagy rohadt sok pénzünk
Sokan fájdalmat érzünk, de sajnos nem lehet lépnünk,
Kevesen vagyunk, és folyton elvérzünk
Adj erőt és kitartást, hogy bevégezzem az utam
Légy mellettem, Uram, az élet egy futam

REFRÉN:
Minden akadályt már a feledés emészt
Borítsd fel az észt, bátorítsd a merészt,
Távolítsd el a vészt, én készen állok
Mutasd meg az utam, én csakis erre várok

Rich-Zed "A Szociopata Szerelemgyerek":
Adj örök nevet, hogy Zed örökké éljen
Sokak emlékében az angyalok körében
Fényben, dicsőségben, óh, annyira kérlek
És vezess a jó úton, ha Zed néha eltéved
Adj rímeket a számba, hogy ne kelljen nélkülöznöm,
Hogy ne kelljen a sötétben sötét dolgokat űznöm,
A lelkem olyan rohadt, hogy néha már bűzlöm
Úgy gyűlölöm az érzést, mikor valamit vétek
Öngyilkos képek cikáznak az agyamban
Hányszor végigpörgött az életem magamban
És nem találtam sokat, csak néhány emlékképet,
Néhány komolyabb dolgot, melyek valamit is érnek
Az édesanyám az első, meg Te ott fenn a Mennyben,
Akikért érdemes élni ebben a Földi szennyben
Ebben a Földi rengetegben, ebben a beton dzsungelben,
Ami csak fájdalmat adott, szenvedést és halált
Aztán a barátaim jönnek, meg keserű könnyek
Olyan érzelmek, melyekről nem szólnak könyvek,
De ott élnek bennem és érlelődnek bennem,
Mintha több személy élne ugyanazon testben

REFRÉN:
Minden akadályt már a feledés emészt
Borítsd fel az észt, bátorítsd a merészt,
Távolítsd el a vészt, én készen állok
Mutasd meg az utam, én csakis erre várok...