Ábrándozás, Te tettél tönkre,
Mikor az életem rád bíztam én!
Ábrándozás, merülj a csöndbe!
Nehéz a két szemem, fáraszt a fény!

Ref.: Az éj nekem nyugalmat úgyse hoz már sosem,
Nincs szenvedély, fojt a magány!
Vesztettem én, régi mosolyom elhagyott, elkopott,
Hitem is elfogyott nincs semmi cél!

Ábrándozás! Vakmerő álmok!
Micsoda végtelen a sok remény!
Ábrándozás! Égető lángod
Azt kérdi szüntelen: Mit tettem én?

Ref.:

Ez a végzetem! Megbüntet a sors a bűnömért,
A bánat elkísér, úgy gyötör a láz!
Ez a végzetem! Itt volt a kincs nekem,
Üres lett hirtelen a nagyvilág!

Hiába minden ez a végzetem,
Nem adhatja vissza senki sem, bárhogy fáj nekem,
A vágyam messze jár!
Ez a végzetem! Bár tudnám, mit tegyek?
Egy érzés elveszett, és messze már!