Hevesi Tamás - A három vidám, de vad indián

A dakoták vad vidékén, a kultúrától messze
Hol a tam-tam dobok szólnak, és a fákon skalpok lógnak,
Ott történt e kis mese:
A három vidám, de vad indián élt a dzsungel mélyén,
ahol sok a lián.

Régóta már, hogy skalpokra vár,
minden éjjel vad harci táncot jár.
Egy hajnalom, hallgatagon elindultak kúszva az avaron,
Halkan kúszik mind a három, mint a kígyó fent az ágon.
A szájukban a tomahawk, estére meglesz a skalp.
mert a három vidám, de van indián óvatosan kúszik a nyomok után.
Egy orángután, fenn, fenn a kókuszfán csodálkozva bámul a nagy csodán.
Ők a nyomokon addig mentek, míg egy tisztásra nem érnek,
a tisztáson egy karaván, a karaván mellett egy gyönyörű lány.
A három vidám, de vad indián egyszerre mondták:
de gyönyörű lány.
Nem vártak soká, elrabolták az első éjszakán.
Így esett meg az az eset, hogy a sápadtarcú lány
a dzsungel kedvence lett.

Azóta nem kell már a békepipa, jazz kell, jazz kell, nincs itt hiba,
Három éve, három éve a dzsungel csak tangót jár.
Azóta nem kell már a békepipa, jazz kell, jazz kell, nincs itt hiba,
Három éve, három éve a dzsungel csak tangót jár.
Azóta nem kell már a békepipa, jazz kell, jazz kell, nincs itt hiba,
Három éve, három éve a dzsungel csak tangót jár.
Azóta nem kell már a békepipa, jazz kell, jazz kell, nincs itt hiba,
Három éve, három éve a dzsungel csak tangót jár.
Azóta nem kell már a békepipa, jazz kell, jazz kell, nincs itt hiba,
Három éve, három éve a dzsungel csak tangót jár.