Schmidt Vera - Ébredésre

Mikor megszülettünk, jól tudom, álmodtál,
Megszülettünk, s felhőtlenül
Éveket játszottál.
És tudtad jól, a világ vár,
És hős voltál és játszottál,
De a burok széttört,
Hol lehet, hol van... az álmod már...

Tudod...
A hajnalért megküzd a nap,
A föld az új tavaszért.
Kedvesed a csókodért,
Mikor végre hazaérsz.
Az élet, a halállal,
A szíved, ha valami fáj,
Hogy tovább szeress, ha bántottak,
Mikor végleg bezárnál.

Szemedben, olyan fény,
Mit máshol nem láttam még,
(Talán, mert) Bőröd alatt, ugyanaz az
álom,
(Talán, mert) Hiányzó részem (benned) él.
Én tudom jól, a világ vár,
Sóhajt, mert így nem menekül...
Várja azt, ki álmodni mer,
S tenne önzetlenül...

Hiszen a
A hajnalért is megküzd a nap,
A föld az új tavaszért.
Kedvesed a csókodért,
Mikor végre hazaérsz.
Az élet, a halállal,
A szíved, ha valami fáj,
Hogy tovább szeress, ha bántottak,
Mikor végleg bezárnál.

Hiszen a
A hajnalért is megküzd a nap,
A föld az új tavaszért.
Kedvesed a csókodért,
Mikor végre hazaérsz.
Az élet, a halállal,
A szíved, ha valami fáj,
Hogy tovább szeress, ha bántottak,
Hogy újra... újra álmodjál.