Schmidt Vera - Vízcseppek

A vízcseppek felszáradnak...
mert múlik az éjjel és felkel a nap.
Felkel a nap, s ha szivárványt ír az égre fel,
a viharnak vége közel...

A vízcseppek felszáradnak.
Ha változnunk kell is, értelmet nyer minden nap.
Benned bízva, minden nap vízre lépek,
s tudom, rád még annyi csoda vár.

De hogyha mégsem úgy vinne karjában át,
ahogy képzelted, akkor is hidd el, hogy vár,
vagy ha mégis láthatnád mindazt a fényt,
vagy ha fájdalmak útja lesz is tiéd…

A vízcseppek felszáradnak,
mert múlik az éjjel és felkel majd a nap.
Virrasztva hányszor éberen vártad,
(hogy láthasd,) mit hord magában az ég.

De hogyha mégsem úgy vinne karjában át,
ahogy képzelted, akkor is hidd el, hogy vár,
vagy ha mégis láthatnád mindazt a fényt,
vagy ha fájdalmak útja lesz is tiéd…

A könnyeim felszáradnak,
elmúlt az éjjel és felkelt a nap.
Benned bízva minden nap vízre lépek,
s hiszem, amit nem látok még...

(és ha mégsem úgy vinne karjában át,
ahogy képzeltem, akkor is tudom, hogy vár,
vagy ha mégis láthatnám mindazt a fényt,
vagy ha fájdalmak útja lesz is enyém…

A vízcseppek felszáradnak...
mert múlik az éjjel és felkel a nap.
Felkel a nap, s ha szivárványt ír az égre fel,
a viharnak vége közel…)