Az Operaház fantomja (Musical) - Don Juan, a győztes

[Kórus]
Várja kancáját a mén
Itt az úré minden hús
Majd az oltár közepén
Áldozati bárányt nyúz

[Carlotta, kórus]
Készülj, lányka!
Mert az úr a sok
Elcsent morzsáért
Végül súlyos árat kér
Ágya gyűrött párnáján
Hozd a sültet,
Hozd a lányt!
Tégy, amint jó gazdád kér
És ha mindent felszolgálsz
Don Juan ismét célhoz ér

[Don Juan]
Passarino, hű szolgám,
Hogy szól tervünk, halljam hát!

[Passarino]
Egymás bőrét vesszük fel,
Én uramat játszom, ön szolgát.

[Don Juan]
Őelőle elrejtetted az arcod eddig még.
Azt hiszi, hogy véled élvezi házam bőségét.
Lakmározni kezdünk majd, megdézsmálva jószágom
Lassacskán a félénkség elfoszlik, mint rossz álom.

[Passarino]
Akkor jövök én, mint ön
Ajtót csapva, hogy csak reng

[Don Juan]
Én meg szólok:
"Bújjunk el! Gyorsan drágám!
Hol? Hát bent!"

[Passarino]
Lányka, sajnos
Buknod kell!

[Don Juan]
Fogd a karom, öltözz át!
Győzelem vár ránk.
De persze, csak ha nem nevetjük el!

[Aminta]
Lelkében csillogó álmokkal jő
Szívében semmi más, csak boldogság

[Passarino]
Gazdám?

[Fantom]
Passarino, elmehetsz!
Mert a csapdám kész, és a zsákmányra vár

Itt vagy nálam, idehozott egy titkos vágy
Az a vágy, ami szunnyadt a lelkedben
Mélyen...
Mélyen...
Nincs más célod, mint hogy itt töltsd az éjszakát
Lelked mélyén már sejtetted régen,
Hogy csábító tervemnek nem állhatsz ellen
Hát itt vagy most nálam és nincs visszalépés,
Ez döntés
Kész döntés

Túl késő, hogy visszalépj, a játszma eldőlt
És régen távol jár a józanság
Túl késő, hogy visszatérj
Megszűnik minden, mi fontos volt s helyébe lép a vágy
Vérünk vad száguldásba kezd, és minden perc mámort ígér
Eltölt egy forró, édes érzés
Túl késő, hogy visszanézz, hiába minden
A kettőnk sorsa úgyis rég eldőlt,
Hogy visszafordulj, túl késő

[Christine]
Itt volnánk hát, a szavak ideje most lejárt
Többet mond minden szónál, ha rám nézel
Némán...
Némán...
Eljött végre a perc, mire szívünk várt
Mit a képzelet sejteni engedett:
Egymásba olvadó két forró test
Hát most itt vagyok veled és nincs már visszaút
Ez már döntés
Kész döntés

Túl a végső fordulón
A szégyen elszáll
És pusztító vad szenvedély tör ránk
Túl azon, mi rossz s mi jó
Csak az a kérdés, hogy meddig tart
Míg fellobban a láng
Hol harsan fel a hívó jel
Mikor lesz teljessé a tűz,
Mely egymás karjaiba űz majd

[Ketten]
Túl késő, hogy visszanézz
Átkelsz a hídon,
S az lángol már a mélység szédítő
Hogy visszafordulj
Túl késő

[Fantom]

Válassz társadak míg élsz s míg élek
Kérlek ments meg, úgy fáj a magány

Szólíts kedvesednek most és mindig
Ezután már mindig légy enyém
Christine, csak ennyit kérek...