Megszólalnak elkésve a hangjaim,
mint egy régi orgonán,
jó így, vagy mégsem az, mindegy már.
Kottám persze nincs, már elveszett,
fenn, a padláson talán,
úgyis még másról szólt
s kint a farsang tovább tart,
én nem bánom a zajt,
mert annyi csendet eltakart.

Bolond világ, amit nézünk,
bolond világ
bolond, bolond,
s az áhított csodát,
mint papírglóriát,
csak sodorja a szél tovább.

Bolond világ, amit élünk,
bolond világ,
bolond, bolond
s a papírtrombiták
jól megmosolyogják
az aranysípok sóhaját.