Kidron - Életfa

Magból kinő az élet fája
Égig érő lombkoronája,
Nap, hold, csillag nyugszik rajta,
Madár fészkel árnyékába...
Fenn az ég kék tengerébe,
Öreg Isten fényessége,
Sólyom-lelkünk hozzá repül,
Hamvaiból újraépül...

Vágtass, vágtass az éjben,
Pusztákon át, vezesd a népem,
Keresd meg az új hazát,
Szárnyalj röpülj az égen,
Szabadságra tanítsd a népem,
Hogy megtalálja az otthonát...

Vágtass lovam a szélben,
Csodaszarvas ugrik a fényben,
Ő mutatja a jó irányt,
Szárnyalj, röpülj az égben,
Sólyommadár, őrizd meg a népem,
Áldd meg, ezt az ős-magyar hazát!

Nincsen olyan út,
Mely nem ér végül célba,
Nem létezik folyó,
Melynek nincsen túlsó partja,
Nincsen olyan híd,
Mely ne két parton állna,
Nem lesz eljövendő,
Ha nem élünk a mába...

Nincs oly sötét éj,
Mit nappal ne követne,
Nincs oly fagyos tél,
Mire forró nyár ne jönne,
A magyar rónaságnak
Égig érő fája,
Hirdeti a földnek:
Nem éltél hiába...

Vágtass, vágtass az éjben,
Pusztákon át, vezesd a népem,
Keresd meg az új hazát,
Szárnyalj, röpülj az égen,
Szabadságra tanítsd a népem,
Hogy megtalálja otthonát...

Vágtass lovam a szélben,
Csodaszarvas ugrik a fényben,
Ő mutatja a jó irányt,
Szárnyalj, röpülj az égben,
Sólyommadár, őrizd meg a népem,
Áldd meg, ezt az új-magyar hazát!