A füredi Anna bálon szól a zene szó
Lesz is ottan dínom-dánom, szép muzsika szó
Ketten ültünk egy asztalnál, ő és én magam
Nem is szóltunk mi egymáshoz, nem is volt szavam
Egyszer aztán asztalunkhoz jött a vén cigány
Megkérdezte: Mi a nótád édes kicsi lány?
De a kislány halkan csendben csak ennyit felelt:
Nincsen nótám és a nótát nem is szeretem.

Akinek nótája nincsen annak szíve sincs
Ha nem hiszel a nótában szívedbe tekints
Lesz egy fiú kinek nevét titkolni fogod
És ahol majd senki se lát, meg is siratod

Egyszer aztán hallottunk egy igen nagy csodát:
Gazdag úrfi vette el az édes kicsi lányt
Fehér kocsi várta őket a templom előtt
Nem is láttak a faluban ilyen esküvőt.
Kilenc szobás palotába vitték az új párt,
Körülöttük a sok szolga lábujjhegyen járt,
De a kislány így sem boldog, könnyes a szeme,
Mert a kertből felhangzik az ismerős zene:

Akinek nótája nincsen...

Messze földre mentem én, hogy elfeledjem őt
Búcsúzóul megállok a fogadó előtt
Benézek és mit látok a tomboló tanyán?
Az édes kislány játszotta egy kopott zongorán:

Akinek nótája nincsen...