Kovács Kati - Színház az életem

Színház az életem,
Azt játszom, könnyű nekem,
Miközben nem megy semmi,
És valahogy nem kell senki,
De ilyesmiért még nem kell sírni.

Színház az életem,
Jól játszom a szerepem,
De nélküled nincs mit tenni,
Úgy hiányzol, mint még senki,
Hát azt hazudom: sírásra semmi okom.

Hiányzol, nem ngedem,
Hogy átszáguldj az életemen!
Emlékszem rá, hogy fájt, mikor elmentél.
Mikor jössz, vagy mikor mész -
Ez már nem tartozik igazán rám,
De szép volt, de rég volt,
Olyan szép volt, talán igaz sem volt,
De elmúlt...

Nem tudom, mi lesz veled,
Ha nem fogom a kezed,
Te egyedül nem tudsz élni,
És ha nem vigyáz rád senki,
Hát lefogadom, hogy el tudsz veszni.

Színház az életed,
Azt játszod, könnyű neked,
De nem tudom elképzelni,
Hogy igazán hű tudsz lenni,
Hogy megváltozol. Csak hozzám tartozol.

Hiányzol, letagadom,
Hogy te vagy minden gondolatom,
Hány éjszakán át ébren vártam rád,
Szabad vagy, mint a madár,
És én nem siratlak igazán már,
De szép volt, de rég volt,
Olyan szép volt, talán igaz sem volt,
De elmúlt...

Színház az életem,
Azt játszom, könnyű nekem,
Miközben nem megy semmi,
És valahogy nem kell senki,
De ilyesmiért még nem kell sírni.

Színház az életem,
Jól játszom a szerepem,
De nélküled nem megy semmi,
Úgy hiányzol, mint még senki,
Hát elbúcsúzom, ha fáj is letagadom.